Na ha már LaGirl, így beavatott minket az életébe, akkor én is megteszem. Igaz, én csak 15 vagyok, és nem tudok olyan jó tanácsokkal szolgálni, de lagalább belátást nyerhettek, hogy manapság milyen problámával küzd egy 15 éves. 

Vajon mi az, ami megmarad egy fiatal fejében? Biztos nem hogy 1-est kapott matekból...  Most hogy vissza gondolok az elmult 1-2 évemre, annyi mindenen mentem át. Azon kivül hogy szüleim elváltak, és minden évben 3x-4x ide oda cikázok, az nagyon megvisel. Ez mindig is nehéz volt számomra. Viszont van pozitív oldala is. Gondolj csak bele, mindig dupla ajándékot kapsz. Én személy szerint, ha nem kapok meg valamit anyától szaladok apához... Ez így még jól is hangzik, csak eléggé nehéz azt elviselni, hogy ha "régen látott" rokonokhoz megyünk látogatóba, mindig szídják anyámat vagy apámat, rosszabb esetben pedig a fejemhez vágják hogy "Olyan vagy mint apád."(ez esik a legrosszabbul, ugyanis én felnézek apára, egy menő cég menedzsere, szivesen lennék a helyében). Ilyenkor álltalában sírógöcsöt kapok, és persze ez egyből gyógyír a vitára, és kapom a bocsánat kéréseket("Nem így gondoltam. Tudod hogy szeretünk....") Hál' Istennek ez ritkán fordul már elő(így 15 év után éppen ideje)Természetesen egy átlagos tininek ilyen baja nincs, legfejjebb a szülei kiabálnak vele mert 1-est kapott. Mondjuk én ezt már megszoktam. Nekem az ilyen élet jutott. Na és? Én szeretem. 

Családi gondok után, a szerelmi a második. Minden tizen éves átesik az első szerelmen. Hát nekem sikerült jó nagyot esni... Volt egy srác(akit nevén nem nevezünk), teljesen belezúgtam. Szerettük egymást, egy volt a barátikörünk, teljesen boldog voltam. Egy nap az egyik legjobb haverjával és pár haverral mentünk haza. Fényképezgettünk,  úgy gondoltuk semmi baj sem lesz abból, ha egy barátomnak, az arcára nyomok egy puszit, és azt lefényképezzük. Nem is nagyon érdekelt. Két héttel később,pénteken, a drága pasim nem szólt hozzám. Nem tudtam elképzelni hogy mi a baja. Senki sem tudta. Mikor mentünk a sulis menzára, a tanár is észre vette hogy valami nem stimmel. (ez a tanár hihetetlenül jó fej volt, és mindig poénkodott velünk) Aznap hülyéskedni próbált, de nem sikerült neki. A szerelmem teljesen elzárkózott, semmire sem válsszolt, ami hozzám is kötődött. A tanár engem is faggatott. Mondtam neki hogy nem tudom, valamiért megsértődött. Hamarabb kijöttem, rettenetesen szarul éreztem magam,nem hogy nem beszélt velem, rám se nézett. Mikor elhaladt mellettem, hozzám se szólt, én pedig úgy döntöttem ha tetszik neki, ha nem, én márpedig megfogom tudni hogy mi a baja. Körülbelül félúton derült ki hogy meglátta azt a bizonyos puszis képet.  Azt hittem megütöm. Egy pusziért így kiakadni???  Akkor egész hétvégén nem beszéltünk.  Természetesen egy hét szenvedés után rájött, hogy hülyeség volt az egész... Egy jó hónappal később, feljelentkezek MSN-re, a kicsi szivemnek egy csaj van a képe helyén. Nem ismertem, és tudtam hogy csak féltékennyé akar tenni. Én meg azért sem, megmondtam neki hogy nem vagyok féltékeny, és elfajultak a dolgok. Elkezdte mondani, hogy ez a csaj mennyire tökéletes, mindene megvan ami nekem nincs... Ezek után betelt a pohár és szaíktottam vele. Mikor leesett neki hogy mit csinált, elkezdte írni, hogy ne haragudjak, ő szeret... De azt nem vallota be hogy nincs semmi köze a csajhoz. Elmentem. Nem bírtam otthon lenni. Ez idő alatt anyám is hazaért, és kihasználva az alkalmat, leült a gépelé. Közben a drága exem írt egy csomó üzenetet. Nem tudom hogy mi állt benne pontosan, de úgy beszélt rólam mint egy sarki***ról. Anyám kiakadt, lement a szüleihez, persze a srác nem volt otthon... Utánna hónapokig nem beszéltünk. Mikor mégis,megbeszéltük hogy újra kezdjük,de az már nem volt olyan... egy héten 1x ha találkoztunk. Az a csütörtök is ilyen volt. Mentünk haza és nem engedtem neki hogy lesmároljon... Akkor már felfogta hogy vége...A "puszis képes" barát szétröhögte magát... Soha nem vallottam be, de azt a pillanatot sosem felejtem el... Az volt életem első olyan pontja amikor a sarkamra álltam... Persze a gyerek azóta nem egyszer bepróbálkozott már... kevés eséllyel...ezért Ezek után legjobb barátnőmmel kezdett el járni... akkor jöttem rá, hogy ki milyen kapcsolatban van velem. Lehet hogy belül szenvedek az első szerelmem miatt,lehet hogy teljesen tönkre tett, és az is lehet hogy teljesen más lettem tőle, de ezt próbálom nem megmutatni senkinek. Ja és a múlt héten az is kiderült, hogy az a csaj akivel "megcsalt" az uncsija... és hogy csak azért csinálta hogy féltékeny legyek... Jól esett hogy bevallotta(több mint egy évvel később), de nem segített a helyzeten. Azóta "barátok vagyunk", de 10 percet nem birunk ki úgy hogy ne vesszünk össze.... Barátnőim szerint, még minig szeretem... lehet... de jobb nélküle...=)

Hát ezt nem tudom kommentálni, remélem nem volt nagyon unalmas =) És aki ilyen helyzetbe kerül, annak csak annyit tudok mondani hogy lépjen minnél hamarabb tovább, az a legjobb!